Lyrics
Alszik a világ csendes most minden,
Ragyog az ég, könnye nincsen.
Néma forrást merít a szél,
Hallgat a folyó, csendben remél.
Reméli holnap más lesz a táj,
A hullám zúghat és partot talál.
Új vihar jön, mi táplál, éltet,
Oltja szomját a nyomorult létnek.
A remény az utolsó ezen a földön,
Ne vedd el tőlem, magamban őrzöm!
Nem adom át senki másnak,
Ha kell, csak a nagyvilágnak.
A szél, majd ha feltámad...
A vihar eljött és itt is maradt,
Letört faágak leple alatt,
Elsötétült más lett a táj,
Folyó újra vigaszt talál.
A vihar szép, soha nem bántom őt,
Néma forrásnak ad új erőt.
Mindent elmos, mi rossz itt ragadt,
Nincs első, sem utolsó pillanat.
A remény az utolsó ezen a földön,
Ne vedd el tőlem, magamban őrzöm!
Nem adom át senki másnak,
Ha kell, csak a nagyvilágnak.
A szél, majd ha feltámad...
(solo)
A remény az utolsó ezen a földön,
Ne vedd el tőlem, magamban őrzöm!
Nem adom át senki másnak,
Ha kell, csak a nagyvilágnak.
A szél, majd ha feltámad...